rabbi

A judaizmusban a rabbi jelentése: vallási tanító, szó szerint: a „nagy” . A rabbi szó a héber  , rav gyökből származik, amely a bibliai héber nyelvben a „nagy”, „kimagasló tudású” jelentésekkel bír.A szefárd és a jemeni zsidók ezt a szót ribbī-ként ejtik; a modern izraeli (ivrit) kiejtése: rabbī, ami egy 18. századi askenázi imakönyben bevezetett újításból ered, bár ez a kiejtés néhány korai forrásban is előfordul. Egyéb kiejtésváltozatai még: rəvī, rubbī, a jiddisben: rebbə.A rabbi, az iszlám imámjához hasonlóan, nem pap, hanem csak a vallás hivatásos tanítója. A vallás papjai eredetileg a kohaniták és a léviták voltak, szerepük azonban a második templom pusztulásával és a rabbinikus judaizmus felemelkedésével eljelentéktelenedett, bár ma is számon tartják őket.
További információt lásd Wikipedia.org...

rabbi

rabbi

rabbi