Neolit (zob. neo - "nowy", lit - "kamień"), końcowy okres epoki kamienia (poprzedzający epokę miedzi). Jego charakterystyczne cechy to uprawa roślin i hodowla zwierząt oraz stałe osady. Proces ten nazwano "rewolucją neolityczną". W neolicie rozwijają się też nowe techniki obróbki kamienia, takie jak gładzenie powierzchni i wiercenie otworów. Nazwa epoki wprowadzona przez Johna Lubbocka w 1865 roku.

Neolit nebo také mladší doba kamenná je praveké období, ve kterém se namísto dosavadního lovu a sberu stává hlavním zdrojem obživy  zemedelství. Samotný výraz neolit pochází z reckého neos = nový a lithos = kámen a odráží v názvu jeden z typických prvku tohoto období (viz níže). Tato tzv. neolitická revoluce zacíná na Blízkém východe nekdy v 10. nebo 9. tisíciletí pr. n. l. a ukoncuje tak období mezolitu; neolit ovšem na ruzných územích zacíná odlišne, podle toho, jak rychle ci pomalu se sem znalost zemedelství šíríla. Ve strední Evrope se uvažuje o 8. ci 7. tisíciletí pr. n. l. Nekdy po polovine 5. tisíciletí pr. n. l. nastupuje období eneolitu.

A neolitikum a kokorszak utolsó része. A neolitikum magyar elnevezése újkokor vagy csiszolt kokor. A nevet (görög: "neosz"=új, "lithosz"=ko) John Lubbock alkotta 1865-ben. A földtörténet korszakai közül a pleisztocén végével és a holocén elejével esik egybe. A neolitikum a földmuvelés kialakulásával kezdodik és a fém alapú eszközök elterjedésével ér véget a rézkorban, a bronzkorban, illetve a vaskorban. A neolitikum kifejezés nem idobeli korszakot jelöl, hanem egy sajátos viselkedési és kulturális stílusjegyet, ami a vadászást és gyujtögetést felváltó növénytermesztés és háziállat-tartás megjelenésével jellemezheto.