A nemzet fogalma a
középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a
latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkezo, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkezo
nemesemberek összességét jelentette. Sajátos összetartozástudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy
etnikumhoz tartoztak és azonos
nyelvet beszéltek. Mindez azonban nem volt mindenképpen feltétel. A Natio Hungarica (Magyar nemzet) tagja (Hungarus) volt például több
itáliai,
német (stb.) származású
lovag, de
szlávok,
románok is akadtak közöttük. Másfelol a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi
polgárságot (De ez alól is volt kivétel,
Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a
szász városok polgársága. A másik ketto a
magyar és a
székely volt: jellemzo, hogy a magyarajkú, de kollektív
elojogokkal rendelkezo székelységet önálló nemzetnek tekintették.)
További információt lásd Wikipedia.org...
nemzéturi, s.n., adv., adj. (înv.)
1. popor, naţiune; neam.
2. (adj.; adv.) de demult, din alte vremuri, vechi.