A zsargon nem
szleng vagy valamiféle
csoportnyelv, hanem a
társadalomban hierarchikusan elhelyezkedo
csoportok olyan tudatos vagy nem tudatos
beszédmódja, amely a
társadalmi csoport, réteg tagjainak elzárkózási vagy az idetörekvok bekerülési szándékait szolgálja; azaz a zsargont használó személy a nyelvhasználatával (is) bizonyítani kívánja, hogy a számára vonatkozási csoportként funkcionáló közösség normarendszerének birtokában van. A zsargon használatakor a
kommunikációval elsosorban a társadalmi hierarchiában elfoglalt (elfoglalni kívánt) hely prezentálása a cél. Ez oly módon történik, hogy a zsargonban beszélo a nyelvet nem a konkrét beszédszituációnak, hanem az általa képviselt csoport normáinak megfeleloen használja, azaz a zsargon csak a beszélonek szolgál, és fittyet hány a hallgatóra. A
szociálpszichológia megfigyelései szerint elsosorban azokban a
csoportokban jellemzo a zsargon használata, „amelyek különösen bizonytalanok saját státusukat illetoen, vagy saját státusuk problémája különösen foglalkoztatja oket”. Ezek a
csoportok „gyakran vesznek fel zsargonszavakat, egyszeruen saját státusuk szimbólumaként, nem pedig azért, hogy a
kommunikációt elosegítsék. Egyes szakmai csoportok és tudományos körök különösen hajlanak az ilyen gyakorlatra.” (Forgács 1996: 147).
További információt lásd Wikipedia.org...