A hemofília elso tudományos megfogalmazása John Conrad Otto (1774-1844) amerikai orvostól származik, aki már 1803-ban pontos leírást adott errol a megnott alvadási idovel járó betegségrol, de magát a betegséget már jóval korábban felismerték. Elõször az õsi zsidó szokásról, a körülmetélésrõl írva Juda rabbi említi a babilóniai Talmudban, az idõszámításunk szerinti második században. Azoknak a fiúknak, akiknek két testvére elõzõleg meghalt a mûtét során, felmentést ad a szertartás alól. Maimonidész (1135-1204) (zsidó orvos és filozófus) a XII. században ehhez azt teszi hozzá, hogy ilyen esetben akkor sem kell a fiút körülmetélni, ha meghalt testvérei más apától származtak. Abú l-Kászim az-Zahráví (936-1013?) (a nyugati krónikákból Abulcasis néven ismert) mór sebész,az at-Taszríf (A recept) címu könyvében leírja a hemofília fobb jellemzoit, öröklodo jellegét és egy olyan családot ismertet, ahol a férfiak kis sérülések következtében elvéreznek. A királyi betegségként is elhíresült kórkép a betegséget hordozó Viktória brit királyno gyermekei révén számos európai uralkodóházban megjelent (angol, spanyol, német, orosz). Gyermekei közül lányai, Aliz és Beatrix hordozók voltak; fia, Leopold pedig e betegségben szenvedve 1884-ben, 31 évesen agyvérzésben halt meg. A leghíresebb hemofíliás talán Alekszej orosz cárevics, II. Miklós orosz cár fia, aki édesanyja, Viktória királyno unokája révén örökölte a betegséget. (A hírhedt Raszputyin is e betegség hipnózissal történo gyógyításának ígéretével férkozött a család kegyeibe). A mai spanyol uralkodó, I. János Károly király két apai nagybátyja, azaz XIII. Alfonz két idosebb fia is a hemofília áldozatai lettek az 1930-as években.