La rapida successione di immagini che contengono una ripresa frazionata della medesima azione è alla base di quella illusione ottica che noi conosciamo con il nome di cinema.

Il cinema delle origini inizia nel 1895. Non si poteva ancora parlare di cinema inteso come arte ma piuttosto di Modo di rappresentazione primitivo, in quanto ai tempi non erano stati stabiliti dei canoni precisi. Innanzitutto, il Modo di rappresentazione primitivo era uno spettacolo per il popolo che si rifaceva agli spettacoli popolari come il teatro. Esistevano delle piccole sale di proiezione.In questi luoghi si assistiva a delle brevi proiezioni di qualche minuto Quando venivano proiettati i film, in quanto muti, dietro lo schermo stava un imbonitore che spiegava il film o che si inventava i dialoghi. Le caratteristiche principali del cinema delle origini erano 3: non omogeneità, non chiusura e non linearità. Questo significava che non c'era un senso logico della storia che non seguiva un ordine temporale corretto, inoltre non c'era il copyright e chiunque poteva modificare il film a suo piacere; inoltre non si parlava ancora di inquadrature ma piuttosto di vedute, dei blocchi autonomi non raccordati tra loro. SI inizia a parlare di inquadratura solo con la nascita del montaggio. Un primo sforzo di montaggio cinematografico narrativo lo possiamo ritrovare nel film "La grande rapina al Treno", realizzata nel 1903, un film che in sole 11 inquadrature, riesce a illustrare da più punti di vista il racconto narrativo.

A cinematográfia a mozgófényképezés tudománya és muvészete. Szukebb értelemben a filmszínházi eloadások musorát képezo játékfilmek fényképezéséhez és sokszorosításakor felmerülo kamerakezelési, világítási és utómunka-feladatokhoz szükséges ismereteket jelenti, és az e feladatokat gyakorló (illetve gyakorlásukat legfelso szinten összefogó) személy a cinematográfus – tágabb értelemben a cinematográfia összemosódik minden egyéb mozgóképpel foglalkozó muvészeti ággal, az animációtól kezdve a videográfián át a számítógépes grafika fejlodésével megjelent „virtuális cinematográfia” fogalmáig. Hagyományosan a cinematográfia területe a filmes fényképezés, ha egy mozgóképet nem filmszalagra fényképeztek, hanem videokamerával, akkor videográfiáról beszélünk – ma a technika fejlodésével a ketto közötti határ összemosódott, a digitális kameráknál a „videokamera” és a „high-end mozikamera” között nincsen éles határ, nagyjátékfilmeket is készítenek digitális kamerával, a nagyköltségvetésu TV-sorozatokat pedig mindig is filmszalagra fényképezték, tehát szerencsésebb lehet a videográfiát a cinematográfiától a bemutatás módja (mozi vagy TV/DVD/stb.) és nem a felvételi médium fajtája szerint elkülöníteni.