acél

Az acél a vas legfontosabb ötvözete, fo összetevoje a szén, amibol legfeljebb 2,11 tömegszázalékot tartalmaz. Ez az acél egyik definíciója. A másik definíció szerint az acél olyan vasalapú ötvözet, melyet képlékenyalakítással lehet megmunkálni (kovácsolni, hengerelni stb.). Ebben a megfogalmazásban nem kritérium a szén jelenléte, noha a szén a vas legáltalánosabb ötvözoanyaga. Ötvözoként sok más elem is használatos. A szén és más elemek növelik az acél szilárdságát, egyben csökkentik képlékenységét. Különbözo fajta és mennyiségu ötvözokkel az acél olyan tulajdonságait lehet megváltoztatni, mint a keménység, rugalmasság, hajlékonyság, szilárdság, hoállóság, savállóság, korróziómentesség. Eloállítanak a különbözo acélfajtákhoz hasonló olyan vasötvözeteket is, amelyekben a szenet más ötvözoanyagokkal helyettesítik, és a ha a szén jelen is van, nemkívánatos szennyezodésnek számít.
További információt lásd Wikipedia.org...

adj. m. (antepus), g.-d. acélui, pl. acéi; f. sg. aceá, g.-d. acélei, pl. acéle, g.-d. m. şi f. acélor

adj. cel. (~ de colo.)

ACEA
acei, acele, adj. dem. (antepus) (Arată că fiinţa, lucrul etc. desemnate de substantivul pe care îl determină se află mai departe, în spaţiu sau timp, de vorbitor) Acel om. Acea casă. [Gen.-dat. sg.: acelui, acelei, gen.-dat. pl.: acelor] - Lat. *ecce-illu, ecce-illa. ACEL2|ACEA ACEA
pron. dem. v. acela1.

v. acel