I. Rákóczi György és II. Rákóczi György bizalmi embere, utóbbi testorkapitánya. Mindvégig kitartott mellette a trónharcokban. Utána Kemény János híve, majd 1663-ban Apafi Mihály huségére tért. Ennek uralma idején tanácsúr, majd az „ország generálisa”-ként a fejedelem legbefolyásosabb embere.

1672-ben és 1678-ban a Magyarországra menekült és onnan Habsburg-ellenes harcot kezdo magyarországi „bujdosók” fovezére. O készítette elo és vitte keresztül Erdély Habsburgok kezére adását (1685-tol). Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ami miatt bujdosásra kényszerült.