Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen, a párizsi Sorbonne-on és az École Nationale des Chartes-on tanult. 1912-ben doktorált Budapesten, disszertációjának címe Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre volt. Az elso világháború kitöréséig Erdély közép- és török kori történetét kutatta, de a háború során kéziratai részben megsemmisültek. Ezt követoen középiskolai tanár, majd tankerületi eloadó és tanügyi tanácsos volt. 1951-ben a Bolyai Dokumentációs Könyvtár igazgatója lett, az o érdeme a Bolyai-múzeum és -könyvtár új elhelyezése a Teleki Téka épületében. 1961-ben nyugdíjba ment, de folytatta levéltári kutatómunkásságát. O gyujtötte össze a marosvásárhelyi várépület restaurálási munkálataihoz szükséges adatokat is, illetve o fedezte fel a marosvásárhelyi sorok és marosvásárhelyi glosszák néven ismert 15. századi magyar nyelvemléket.