A
ligand-receptor kölcsönhatásokon alapuló kemotaktikus válaszok között általában az optimálisan ható
ligandkoncentráció(k) alapján teszünk különbséget. Mindazonáltal a kiváltott válaszok amplitúdója és a válaszadó
sejtek összes vizsgált sejtre vonatkoztatott aránya közötti összefüggés jellemzo lehet a vizsgált kemotaktikus szignalizációra. Egyes
ligand-csoportok vizsgálata (pl.
aminosavak, oligopeptidek) azt bizonyította, hogy a fentiekben leírt tulajdonságok (válaszok amplitúdója, válaszképes sejtek száma) és a kemotaktikus aktivitás általánosan vett jellemzoi (
kemoattraktáns,
kemorepellens) között egyezés található: a kemoattraktáns anyagokra a sejtek válaszadása széles, míg a kemorepellens anyagokra a reagáló sejtek válaszai keskeny amplitúdóval írhatók le. Ezt a jelenséget nevezik kemotaktikus range fittingnek („kemotaktikus hatósáv-illeszkedésnek”).
További információt lásd Wikipedia.org...
Free Download Now!
