Az Abbászidák (Abbász-törzs) a
mekkai Kurajs törzs egyik klánját alkották, amely közeli rokonságban állt
Mohamed prófétával – alapítója, a névadó al-Abbász éppúgy Abd al-Muttalib fia volt, mint Mohamed apja, Abdalláh. Politikailag sokáig nem képviseltek súlyt, majd a
8. században szervezkedni kezdtek az
Omajjádok ellen, és végül ok álltak annak a mozgalomnak az élére, mely
750-ben végleg megdöntötte az elso
kalifadinasztia hatalmát. A hatalmi centrumot
Szíriából Irakba áthelyezo új dinasztia kezdettol fogva számos vallási és szociális jellegu belso zavargással kellett, hogy szembenézzen, ami azt eredményezte, hogy hatalma a
9. század közepén hanyatlásnak indult. Addig azonban
asz-Szaffáh (749/750–
754) utódai félelmetes erovel rendelkeztek. A legismertebb Abbászida,
az Ezeregyéjszaka meséiben is helyet kapó
Hárún ar-Rasíd (786–
809) még adófizetésre kényszerítette a
Bizánci Birodalmat és még
Nagy Károly frank császárral is szívélyes
diplomáciai kapcsolatban állt.
További információt lásd Wikipedia.org...